A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adamus; Tudatos valóságteremtés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Adamus; Tudatos valóságteremtés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 13., hétfő

Tudatos teremtés - összefoglaló



Ez alatt a tizenkét rövidke beszélgetés alatt megpróbáltam számotokra egy kis bepillantást mutatni abba a rendszerbe, amin belül én a tanításaimat lehorgonyozni kívánom. Ezek a beszélgetések tulajdonképpen nem ástak annyira a dolgok mélyére, hogy azt a valódi megértést eredményezzék számotokra, ami a végső célotok; ám arra mindenképpen jók lehettek, hogy bemutassanak egy másfajta megközelítésmódot, egy olyan nézőpontot, amit ha továbbvisztek, talán sikerül a saját utatokat végigjárva ezekből néha-néha meríteni, amikor erre szükségetek van.

Ennek a beszélgetéssorozatnak a végén szeretnék nektek egy olyan összefoglalást és ezzel együtt egy olyan tudást átadni, ami lehetővé tesz számotokra bejárni egy mélyebb megismerési utat, ha ezt választjátok. 

Ti magatok vagytok a saját valóságának az egyedüli, szuverén teremtői. 

Mindez azért lehetséges, mert ti is rendelkeztek mindazon tulajdonsággal, amivel ezt az egész hatalmas univerzumot létrehozó Tudat rendelkezik: ti ennek a hatalmas Tudatnak egy minden részét magában foglaló, holografikus megnyilvánulásai vagytok. A ti valóságotok számotokra egy teljesen objektív, hogy úgy mondjam, kézzelfogható valóság. Számos valóság létezik a tieteken kívül, ám miután ti most a földi létezésetek során ezt tartjátok a valóságotoknak, a többi tűnik illúziónak számotokra. 

Azért vagytok itt és most a földön, hogy leföldelve magatokat megtapasztaljátok önmagatok hatalmát, azt az isteniséget, aminek a része vagytok. Ehhez nem kell más, mint integrálnotok magatokba mindazon részeiteket, amik a hatalmas Minden Létezőt alkotják. Ebben nagymértékben segít titeket ez a lineáris, földi tapasztalás, mert ezen végighaladva olyan kihívásokkal szembesültök, ami előhívja belőletek azt a vágyat, hogy egy teljesebb, alkotóbb módon nyilvánulhassatok meg, és ez óhatatlanul magában hordozza az említett integrációt.


Ti a magatok útját járva folyamatosan egy interakcióban vagytok a környezetetekkel, folyamatosan egy társteremtésben vesztek részt, de ez nem jelenti azt, hogy akár a környezetednek, akár más embereknek te ki lennél szolgáltatva. Ez csupán annyit jelent, hogy e folyamatos interakció során lehetőségetek van önmagatok mélyebb megtapasztalására, és ahogy mélyül ez a tapasztalás, úgy színesedik az önmagatokról alkotott képetek; és ez automatikusan kibővíti azt a kört, amit az „én vagyok” mondatotokhoz rendelt fogalmak alkotnak. Ahogy bővül ez a kör, úgy növekedik a tudatosságotok, mert az nem más, mint ezen jelzők halmaza. 

Ahogy nő a tudatosságotok, úgy lesz egyre több eszköz a birtokotokban, amivel ezt az illúziót, amit ti háromdimenziós valóságnak hívtok, hajlékonyan, kecsesen tudjátok a magatok képére formálni. Amint ezt megtapasztaljátok, megtapasztaljátok egy időben azt is, hogy ezáltal kitágul számotokra az a horizont, ami a valóságképeteket eddig jelentette, és megláttok ennél az illúziónál egy magasabb rendű igazságot, amit integrálva a tapasztalataitokba, egy olyan teljességre tehettek szert mind a körülményeitek tekintetében, mind pedig önmagatokon belül, ami lehetővé tesz egy következő lépést az önmagatok felfedezésének útján; aminek természetesen sohasem lesz vége. Ez a földi tapasztalás egyedülálló az univerzumban, és az, hogy itt vagytok, csak és kizárólag azért van, mert úgy választottatok, hogy itt lesztek, itt gyűjtötök be fontos tapasztalásokat.


Elidegeníthetetlen és eredendő vágyatok van arra, hogy megtapasztaljátok a bőséget és a teljességet; és ez az a belső motor, ez az a motiváció, ami visz titeket ezen a tapasztalási úton előre. Az, amit ti jó vagy rossz élménynek tekintetek, nem más, mint ez a bőségre és jólétre irányuló ősi vágyatok; ami abból az ősi tudásból eredeztethető, hogy ezen világmindenség egy egységes, harmonikus, körkörös rendszer, ahol nincsen jó vagy rossz, nincsen fény és sötétség, csak részletezettség a megkülönböztethetőség végett. Minden egyes dolog, ami a világmindenségben létezik, magában hordozza a kiegészítő elemét, mert így lehet visszavezetni ezt a most tagoltnak, részletezettnek tűnő rendszert a közös egységes eredetére. Ti különállónak érzitek magatokat, egy rendszer részének, de ez csak nézőpont kérdése, mert ti vagytok maga ez az egész, bennetek összpontosul a Minden és a Semmi egyszerre.


Ha képesek vagytok ezt a földi életet játékosan, szabadon és hajlékonyan élni; ha képesek vagytok megtanulni úgy áramolni, hogy se ne sodródjatok, se ne hajtsátok magatokat egy meghatározott irányba; ha képesek vagytok az érzékeléseiteket kiterjesztve megtapasztalni ennek a földi életnek minden szépségét és csodáját; ha képesek vagytok egymásra, mint egy egység egyes elemeire tekinteni, mint önmagatok egy részére tekinteni; ha képesek vagytok a különböző elétek táruló igazságokat a saját legbelső igazságpontotokból szemlélni és ezáltal különbséget tenni önmagatok számára igaz és hazug között; ha képesek vagytok oly módon megnyílni a világmindenség tudása felé, mindazon tudat felé, amelynek befogadása elhoz számotokra egy mélyebb megismerést – akkor elmondhatjátok, hogy megtapasztaltátok a földi létezést a maga teljességében. Ám ha az időtök nagy részét szenvedéssel, betegséggel, viaskodással, drámákkal töltitek, ha siránkoztok a múlton és rettegtek a jövő miatt, akkor egy olyan csapdába zárjátok magatokat, ami kezeteket-lábatokat fogva tartva egy olyan helyzetbe hoz titeket, hogy mások teremtőerejének kiszolgáltatva hánykolódtok öntudatlanul egyik tapasztalásból a másikba.


Ha egészségesek akartok lenni, ha gazdagok akartok lenni, ha harmonikus kapcsolatokra vágytok, ha szeretnétek minél több földi, hétköznapi csodában részesülni, akkor nincs más dolgotok, mint válasszátok ezt: válasszatok a magatok diaképén vagy tájképén egy olyan pontot, amiből kiindulva képesek vagytok megteremteni ezt. Nincs az a betegség, nincs az a szörnyű körülményrendszer, ami a hatalma alá tud keríteni benneteket, ha ti magatok nem adtok engedélyt önmagatoknak erre. Ez a ti hajótok, barátaim, ezt senki más nem kormányozhatja rajtatok kívül, és ha elhagyjátok a kormánykereket, a hajó céltalanul fog sodródni, és még akár zátonyra is futhat. Ám ha derűsen és erős kézzel megfogjátok a kormánykereket, és az időjárást, a szélirányokat és egyéb tényezőket figyelembe véve kormányozzátok életetek hajóját, nincs az a vihar, nincs az a zátony, nincs az a másik hajó, amely ne titeket szolgálna, és le tudna téríteni titeket az utatokról. Ti vagytok a kapitányok, ti vagytok a parancsnokok és az csak a ti döntésetek, ha ezt a hatalmat, ezt a jogot átruházzátok másra.


Az élet sokkal, de sokkal egyszerűbb dolog, mint azt ti elképzelitek. Hajlamosak vagytok mindent túlbonyolítani, minden mögött valami mást látni, mint ami az valójában, hajlamosak vagytok magatokat egyfajta áldozati szerepbe kényszeríteni pusztán azért, mert nem akarjátok felvállalni a felelősséget önmagatok hajója felett. Ez egy olyan kört teremt számotokra, ahol az áldozatiság, a kiszolgáltatottság, a hiány és a betegség tapasztalati útját járjátok végig, ahelyett, hogy a bőség, a teremtőerő, a harmónia, az egészség ösvényén mennétek a magatok teremtette körkörös folyamat által. Teremtsetek egy új kört a magatok számára most! Nem holnap, nem egy hét múlva, hanem most. Az életetek csak ezekből a most pillanatokból áll, és ha ti minden döntéseteket, az életetek fókuszát mindig a jövőbe helyezitek, az élet elszáll felettetek úgy, hogy észre sem veszitek.


Az élet nem lineáris, még ha ti itt úgy is tapasztaljátok meg: az élet mindig most van, nem is lehetséges ez máshogy, és hogy ez mennyire így van, hogy mennyire fontos megtanulnotok áramolni a mostban.


Adamus

Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com



Kapcsolódó bejegyzések linkjei: 


Adamus - Tudatos valóságteremtés sorozat korábbi részei









Kép: Vladimir Kush
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2012. február 2., csütörtök

Hogyan tudjuk a teremtőfolyamatunkat kiszélesíteni az életünk minden részletére?



Az előző beszélgetésünkben végigjártuk Kata szempontrendszerén keresztül azokat a tényezőket, amiket eddig feltártam előttetek, hogy lássátok, nagyjából hogyan mutatkozik meg ez a gyakorlatban. Természetesen nem tudtunk kitérni minden apró részletre, de nem is ez volt a célunk, csak meg kívántam nektek mutatni, hogy nem olyan bonyolult dolgok ezek; hogy próbálok a tanításaim során olyan ismereteket adni számotokra, amit könnyedén be tudtok illeszteni a mindennapjaitok történéseibe és fokról-fokra tudunk majd továbbhaladni egyre mélyebb ismeretek révén egy olyan átfogó tudás irányába, ami segít titeket abban, hogy ezt a földi létezést a maga legteljesebb mértékében tudjátok átélni, mindent, amivel találkoztok az életetek során, az uralmatok alá hajtva.

Folytassuk tehát Kata történetét egy más oldalról megvilágítva!

Azt az előzőekben megmutattam nektek, hogy hogyan lehet egy negatívnak tűnő helyzetet is valamilyen módon uralni, annak érdekében, hogy a következő eseménysor, a következő képkocka titeket szolgáljon oly módon, ahogy vágytok rá. Azonban ez még nem jelent kellő információt számotokra, hiszen ti azt szeretnétek, hogy az életetek minden tényezője a számotokra legmegfelelőbb módon táruljon elétek, hogy egy teljességet, bőséget tapasztalhassatok meg az életetek során. 

Ha megvizsgáljuk Kata történetét egy olyan szempontrendszer alapján, ahogy ezt eddig nem tettük, sok mindenre fény derül. Ott tartottunk a történetünkben, hogy Kata volt annyira tudatos, hogy képes volt a fókuszát egy ponton tartva a történetét a maga módján folytatni, és nem engedte meg magának, hogy egy negatívnak látszó esemény kibillentse ebből az irányból. „No de, Adamus – teszed fel, drága barátom, jogosan a kérdést –, hiába uralok én az életemben egy mozzanatot, a többi lehet, hogy továbbra is olyan irányt fog venni, ami nekem nem megfelelő; tehát mit kell ilyenkor tennem? Mit tegyek, ha én azt akarom, hogy az életem minden részlete úgy bontakozzék ki előttem, ami számomra megelégedettséget eredményez?”

Nagyon egyszerű ismét a válasz, mint mindig. Ha képes vagy arra, hogy az életed egyetlenegy momentumára fókuszálva, azt számodra csodálatos színekkel kiszínezve tetszetőssé tegyed, akkor hidd el, drága barátom, hogy ez az egész képet átalakítja egy neked tetsző módon.

Hogy ez miért van így, ahhoz tudnod kell valamit az energia természetéről, illetve arról, hogy a dolgok hogyan függnek össze egymással. Ezt úgy kell elképzelned, mint egy hatalmas puzzle-t, egy hatalmas kirakós játékot, ami nem mást szimbolizál, mint azokat a tényezőket, amiken keresztül megtapasztalod önmagad. Ezen a hatalmas kirakóson egy olyan kép rajzolódik ki, ami a te itt és mostodat mutatja meg számodra pontosan úgy, ahogy te ezt a fizikai valóságodban megtapasztalod. Tehát itt van ez a kirakós, és te ezen a kirakóson a saját szuverén választásod eredményeként csak egy motívumra koncentrálsz, csak azokat az elemeket gyűjtöd össze, amik ehhez a motívumhoz tartoznak. Elkezded kirakni ezt a motívumot, a többit teljesen figyelmen kívül hagyva, de amint kész a képnek ez az apró részlete, ez azt eredményezi, hogy ennek a részletnek a szélén számos olyan kapcsolódási pontot fogsz találni, ami a kép többi motívumának a kezdete, vagy széle. S ilyenkor mindig csak a fő motívum melletti részhez illesztve egy-egy elemet, szép lassan kirajzolódik a kép a maga teljességében.

Mit jelent ez gyakorlatban? Azt, hogy ha képes vagy arra, hogy tudatosan az életed egyetlen szegmensére koncentrálva, a magad tetszetős módján újrateremtsd azt, ennek a teremtésednek a „szélein” létrejön egy olyan mintázat, amihez ha hozzákapcsolod a többi részt, akkor ennek a szép motívumnak a mentén fog kirajzolódni a kép.

Kata példájánál maradva, ő végig a nyaralásra koncentrál, ez az ő főmotívuma a képen, s amikor kirajzolódik ez a maga teljességében, tehát átéli a nyaralást, az energetikailag egy olyan mintázatot eredményez, ami magához húzza önkéntelenül a többi mintázatot. Ezek a dolgok oly módon manifesztálódnak, hogy a megtestesülésük egyfajta linearitás mentén bontakozik ki számos szinkron esemény során. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy füttyjelet, amit az ember a partnere megtalálása érdekében hallat egy nagy tömegben, és erre senki más nem reagál, csak az, akinek szól. Ha te képes vagy arra, hogy egy minta megrajzolása által egy olyan energetikai mintázatot hozzál létre, ami megváltoztatja az egész képhez való viszonyulásodat, hozzáállásodat, akkor minden, a képen lévő részlet ehhez fog idomulni, mert erre a füttyjelre odasereglenek azok a főmotívumoddal azonos rezgésű körülmények, tényezők, amik energetikailag kapcsolódni tudnak a te mintázatodhoz.

Kata hazaérkezik a nyaralásából, és felhívja a repülőn megismert orvost. A kedve bizakodó, a nyaralás során kipihente magát, szépen lebarnult, tán fogyott is pár kilót, amitől nagyon jól érzi magát a bőrében. A férje hihetetlen rajongással fogadja, csodálatos napokat töltenek együtt. A munkahelyére beérve az a hír fogadja, hogy szeptembertől előléptetik, és a fizetését is megemelik. Boldogan újságolja el a hírt aggódó szüleinek, akik elmondják, hogy nagyon örülnek, mert azt fontolgatták mostanában, hogy a nagy ház, amiben eddig laktak, már túl sok költséget jelent számukra és szívesen átköltöznének Katáék lakásába, csak eddig ezt nem merték felajánlani, félvén attól, hogy Kata a szerény fizetésével képtelen lenne fenntartani egy házat. A csere megtörténik, közben Kata elmegy az orvos ismerőséhez, és belekezd egy újszerű gyógyító eljárásba, miközben férjével boldogan csinosítgatja újdonsült otthonát. És ez így megy, drágáim, a végtelenségig: csupán egy apró momentum, csak egyetlen egyhetes nyaralásra való fókuszálás eredményeként. Mondhatod erre, hogy „Adamus, ez olyan, amit te itt leírtál nekünk, mint mindenféle véletlen egybeesés láncolata” – és én azt mondom erre neked, drága, hogy ez így is van.

Mert mi is a véletlen? A véletlen nem más, mint egy számodra előre nem látható esemény, körülmény; és csupán azért tartod véletlennek, mert nem látod a folyamatban a kohéziót, nem látod a kibontakozás során azokat az ok-okozati tényezőket, amik bizony benne vannak. „De, Adamus – mondod erre te –, most te arra biztatsz minket, hogy ezekre az előre nem látható tényezőkre, ezekre a számunkra láthatatlan ok-okozati viszonyokra alapozzuk az egész életünket? Nem túl bizonytalan ez, nem túlságosan kétes kimenetelű ez ahhoz, hogy tudatos teremtőnek hívhassam magam?” Nem, drágám, nem. Mert ha te az életednek nem a konkrét eseményeit, nem egy konkrét végkimenetelét kívánod meghatározni, hanem csupán arra az érzelmi állapotra koncentrálsz, amit el kívánsz érni, akkor ez lesz az a konkrét dolog, ami pontosan úgy fog kibontakozni előtted, ahogy eltervezted. 

Hisz a dolgok kimenetele itt a földön számtalan módon történhet, és ha te meghatározod azt az utat, azt a módot, ahogyan te ezt meg kívánod tapasztalni, akkor te magára az eseményre koncentrálsz és akkor az lesz a tapasztalásod jellemző eleme. Ráadásul ezzel nagymértékben korlátozod magad oly módon, hogy csak és kizárólag az általad és más emberek által megtapasztalt utakat vagy képes bejárni, mert ugye az természetes, hogy csak azt tudod elképzelni, csak azt az irányt tudod a magad számára előrevetíteni, amiről már van valamilyen módon tudomásod. Ám ha a végeredmény helyett arra az érzésre fókuszálsz, amit az eredmény révén megtapasztalni kívánsz, azt fogod megteremteni, ez lesz a tapasztalásod fő eleme, e köré csoportosul minden tényező a legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb módon. 

És van még egy hatalmas előnye mindezeken kívül az ilyen, érzelem-motivált teremtési folyamatnak: ha te egy vágyott érzést helyezel a fókuszod homlokterébe, ha te nem ragaszkodsz egy meghatározott kimenetelhez a teremtési folyamatodban, akkor van igazán esélyed arra, hogy kibontakozzék ez a csodálatos világ, amiben éltek, a maga teljességében. Akkor van esélyed arra, hogy a benned lévő isteni megmutassa magát oly módon, hogy eléd tárja a maga kreatív és utolérhetetlen módján mindazt a bölcsességet, bőséget és csodálatos változatosságot, amit te az elméddel nem vagy képes megalkotni.

A következő, tizenkettedik beszélgetésünkben összegezzük az eddigi tanításokat egy olyan átfogó tudással kiegészítve, ami segít minket továbblépni egy következő szintre.

Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com



Kapcsolódó bejegyzések linkjei: 

Érzelmek
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2012. január 24., kedd

A teremtés folyamatáról a gyakorlatban





Talán ez lesz a legnépszerűbb beszélgetésünk, mert ebben szeretnék számotokra egy sor olyan gyakorlati útmutatót adni egy konkrét példán keresztül, ami az eddigi beszélgetések anyagait magában hordozva megmutathat számotokra egy olyan ösvényt, amin talán ebben a teljességében még nem mentetek végig.

A konkrét példa legyen a következő: adva van egy férfi és egy nő, akik egy picike lakásban laknak valahol egy kisebb városban. Nagyjából középkorúak, nincsen gyermekük, bár nagyon vágynak rá. A kettőjük fizetése éppen elég arra, hogy eltengessék magukat, de viszonylag harmóniában, békében élnek egymással. 

Idáig tart az alapszituáció és most ebből kiindulva nézzük meg, hol szokták az emberek a kreatív teremtési folyamataikat vakvágányra terelni, hol akad meg a dolog a számukra nem megfelelő eredményeket hozva. 

A házaspár elhatározza, hogy – miután régóta vágynak gyermekre, de e gyermekáldás eddig elkerülte őket – utánajárnak annak, mi lehet a gond, miért nem sikerül az asszonynak teherbe esnie. Elmennek egy neves nőgyógyászhoz, aki sok pénz fejében megvizsgálja az asszonyt, elküldi számos egyéb vizsgálatra, és a férfit is számos procedúrának veti alá. És akkor itt álljunk meg, mert ez most az a képkocka, amit az asszonyka néz (az ő szemszögéből kívánom végigvezetni a példát). 

Tehát jelen pillanatban az ő falra vetített képén a következő látható: egy szerény, „éppen elég” élet minden kelléke, egy szerető és kissé aggódó férj, és egy – az eddig meg nem valósult terhesség miatti – kálvária összes eleme. A visszautaló rész ebben a képben ugye mindaz a fizikai körülményrendszer, ami őket körülveszi: a kis lakás, az éppen elég fizetés, valamint a meg nem valósult terhesség. No és mi az előreutaló mondat, ami meghatározza a következő képkocka lehetséges potenciáljait? Ez maga a vizsgálat, hiszen annak vagy így vagy úgy valamilyen eredménye lesz. No mármost hogyan zajlik egy ilyen esetben a tömegtudatos teremtési folyamat? 

Az asszonyka a soron következő képére két dolgot teremthet: vagy teherbe esik, vagy nem.

„No de, Adamus – szegezheted megint nekem a kérdést –, hát ennek az esetnek nagyon más kimenetele nem is lehet, hiszen ez egy kétesélyes játszma!” Sajnos vitatkoznom kell veled, drágám, mert azt tudnod kell: olyan soha sincs, hogy valami kétesélyes. Mindig végtelen számú lehetőség adódhat egy adott szituációból, és ami számodra két esélynek látszik (vagy leesik a pohár vagy nem), az gyakorlatilag egy szerteágazó, végtelen eseménysor két kezdőállomása, ami semmilyen formában nem határozza meg a végkifejletet (ha leesik a pohár, összetörik, mondanád, ám a leeső pohár magában foglalja annak a lehetőségét, hogy valaki elkapja és még magasabbra teszi, és így tovább a végtelenségig).

Tehát ennek a mi történetünknek sincs egy olyan konkrét, zárt kimenetele, ami meghatározna egy eleve végigjárandó utat. Tegyük fel, a mi kedves főszereplőnk, nevezzük őt Katának, szóval ez a mi Katánk kreatív módon kívánja a következő kockát megteremteni, mert egy olyan fordulatot szeretne az események eddigi logikus folyásába beemelni, ami által ez a történet teljesen más irányt vesz. 

Ugye, az elmondható, hogy Kata példájában is vannak körülötte más gépek: ott a férje gépe egy jókora közös metszettel, ott vannak a szülők, barátok, munkatársak gépei a maguk képét vetítve erre a kockára, ott vannak az orvosok, és még sorolhatnám. Először is mi az első dolga Katának, ha el akar indulni egy más irányú úton? Amint már tanítottam, először is meg kell néznie a képet a főtémára fókuszálva. Meg kell néznie oly módon, hogy különbséget tudjon tenni lényeges és lényegtelen közt. Ezt, ugye, megtanultuk, hogy leginkább a fókusz áthelyezésével lehet elérni; tehát megvizsgálja a főtémát, majd kiterjesztett fókusszal hátralép a kerítés mögé, perspektívát vált és egy idegen szemével is ránéz erre a képre. Azonnal meg fog látni így két dolgot:

Az egyik az, hogy amikor a számára leglényegesebb főtémára fókuszált (gyermekáldás), azonnal láthatóvá vált, hogy van számos olyan, általa problémának észlelt tényező, ami ebből a szempontból teljesen jelentéktelen, de miután ő hangsúlyosnak tartotta az általános fókusz miatt, ez nagymértékben úgy alakította az érzelmi viszonyulását az előző kockákhoz, hogy ebből alakulhatott ki ez a kissé borongós mostani kép. S miután a mágnes a gépében eközben folyamatosan állítódott, most egy olyan helyzetben találta magát, amikor ezzel a mágnessel odavonzotta az orvost, aki azt a képet vetíti az ő képére, aminek a keresztmetszetében ott van a meddőségi klinikán való találkozásuk. A kiterjesztett fókusz során pedig észreveszi, ami ebben a borús képben eddig nem volt számára nyilvánvaló, azt az üdítő részletet is, amit mondjuk egy közelgő nyaralás lehetősége jelent ezen a képen.

No most itt áll a mi Katánk ezzel a tudással és információval, amit csupán a fókusz - és perspektívaváltás során szerzett meg. Ekkor megvizsgálja azokat a közös metszeteket a képén, amik számára zavaróak, és eldönti, hogy mi az előrevivőbb számára: az, ha kiragad a saját képéből egy csak rá jellemző részletet, és arra helyezi át a figyelmének fókuszát, avagy a közös metszeteknek ad más előjelet a mostanin kívül. Kata ebben a pillanatban úgy érzi, sokkal több a zavaró metszet, sokkal több a borongós epizód ezen a képen, mint hogy az ezekhez fűződő érzelmi viszonyát megváltoztatni tudná, s ekkor a kiterjedt fókusz során megpillantott nyaralásra gondol, mint egy olyan részre ezen a képen, ami most a legjobb érzésekkel tölti el. Erre a nyaralásra egyedül mehet el, mert ezt a munkahelyén kapta egy kollégájától, és bár eleinte nem is akart elmenni, mert nem nagyon foglalkozott a dologgal, de most a kiterjedt fókusz használata révén a szemébe ötlött ez a kínálkozó alkalom. Ekkor áthelyezi a fókuszát, annak teljes koncentráltságát erre a nyaralásra és úgy választ, hogy minden más körülményt figyelmen kívül hagyva a következő képen ezt a vonalat viszi tovább.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Semmi mással nem foglalkozik az itt és mostban, mint ezzel a nyaralással; természetesen ettől még elvégzi a munkáját, éli az életét, de minden érzelmével, s az elméjének nagy részével most erre a nyaralásra koncentrál. Beszerez a célállomásról útikönyveket, információkat szerez a világhálón az útról, erről beszél a barátaival, sőt még egy szép ruhát is vásárol magának a nyaralásra. 

Ez azt eredményezi, hogy már a következő képen a fő téma bizony a nyaralás lesz, és innentől minden más tényező ennek rendelődik alá a történet szempontjából. Közeleg az utazás időpontja, és a mi Katánk eddigre már teljesen előkészítette a gépe mágnesének állítgatása révén, hogy az egy magasabb, örömtelibb frekvenciát bocsásson ki magából. Közben a meddőségi vizsgálatok folytak tovább, de Kata nagyon tudatosan törekedett végig arra, hogy a fókuszt a nyaraláson tartsa, és ne terelje át erre a témára. Elérkezik a nagy nap: Kata elindul a várva várt utazásra, s a repülőn egy férfi ül mellé, akivel szóba elegyednek és e beszélgetés során kiderül, hogy a férfi egy speciális gyógymóddal dolgozik, ami a meddőség kezelésében nagyon jó eredményeket hozott eddig. Megadja Katának az elérhetőségeit, és ezzel Kata teremtett magának a képére, pusztán a helyes és tudatos fókuszálás révén, egy újabb lehetséges kimenetet a gyermekáldás története tekintetében is. 

A nyaralás során csodálatosan érzi magát, hiszen erre már érzelmileg teljesen ráhangolódott, ám az egyik nap hívja a férje és közli vele a lesújtó hírt: megjött a vizsgálati eredmény, és sajnos Katának olyan egészségügyi problémája van, ami szinte teljesen kizárja a teherbeesés esélyét számára. Most megint itt van ugye ezen a képen, ezen a csodálatos nyaralós képen egy olyan közös metszet, ami ezt a képet teljesen leronthatja. Ha ilyenkor Kata erre a közös metszetre úgy tekint, hogy a most belőle kiváltott hangulatának megfelelő folytatást rajzolja meg, akkor egy olyan irányba tereli a teremtési folyamatát, amiben a meddőség lesz a főszereplő, akár potenciálisan egy válást is magában hordozva ebből kifolyólag. 



Ám miután maga az alap-képkocka már egy harmonikus képet mutat, és csak ez a zavaró tényező van rajta; hiába hangsúlyos epizód ez a maga módján, Kata nem akarja ezt egy számára negatív előjelű tapasztalássá alakítani, ezért úgy dönt, ezt a hírt más előjellel látja el, és úgy viszi tovább a maga történetében. Egy lehetőségnek tekinti, hiszen tudja, hogy az, hogy találkozott a repülőn azzal az emberrel, akinek a névjegyét elkérte, annak a mágneses átállításnak az egyenes következménye, amit az elmúlt pár képkocka megteremtése révén végzett el. Valamint azzal is tisztában van, hogy bár ez a konkrét tapasztalás, amit a férje telefonhívása révén él most át, itt és most van, de az eredete egy jóval régebbi képkockára tehető, ha a lineáris idősíkot nézzük; ám ha azt az időfogalmat vesszük alapul, amit én egy olyan körként írtam le, aminek Kata minden pontján egyszerre és egy időben jelen van, akkor tudja, hogy ez az az epizód, ami lehetőséget teremt számára egy teljesen új kör megalkotására szintén az itt és mostban. 

És ha ő van annyira tudatos, hogy ezt felfogja, és az elméjét annyira az uralma alá tudja helyezni, hogy képes legyen a fókuszt rajta tartani a nyaraláson, és képes legyen ebben a telefonhívásban a lehetőséget látni az akadály helyett, akkor ez azt eredményezi, hogy a következő képkockára továbbra is sikerül derűs képet festenie. Ebben segítségére lehet az a fajta szemlélési mód, érzékelési mód, amit az előző fejezetben írtam le, ugyanis ezáltal még több síkon képes a valóság tájképét érzékelni és ez még egyre és egyre feljebb tolja a mágnesének a frekvenciáját. Valamint segítségére lehet az a típusú időértelmezés is, amiben nincs jelen és múlt, amiben csak egy körkörös tapasztalás van az itt és most élményein keresztül, ezért képes lesz arra, hogy ezt az új kört oly módon teremtse meg a maga számára, hogy abban már az élete egyéb tényezői is egy teljesen más módon legyenek jelen.

Azt, hogy egy ilyen teremtési folyamatban egy témára fókuszálva hogyan tudjuk magunkkal rántani az összes minket érintő körülményrendszert, nos, erről fogok beszélni a következő fejezetben.

Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com



Adamus - Tudatos valóságteremtés sorozat korábbi részei





További kapcsolód bejegyzés: 


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2012. január 15., vasárnap

Adamus az átfogó érzékelésről és ennek gyakorlati hasznáról


Az előző lecke során megígértem nektek, hogy megmutatok egy utat az élet, a ti életetek teljessé tételére az érzékelési módjaitokon keresztül. Ehhez tudnotok kell azt, hogy mindaz, amit a földön megtapasztaltok, mindaz a mód, ahogyan ezt megtapasztaljátok, egyedülálló az univerzumban. Vannak a földön kívül más, hasonló jellemzőkkel bíró, a ti világotokhoz hasonló fizikai létezési formák, de a föld az a speciális hely, ahol a létezők egy olyan módon képesek megtapasztalni önmagukat, amire ebben az egész univerzumban nincsen példa. (Ha kételkedsz a szavaimban, bátran tedd meg, de amit állítottam, annak a megvizsgálásához tudnod kell, hogy ennek a fajta szénalapú, oxigénre és széndioxidra utalt létezési formának a kialakulásához olyan speciális körülményekre volt szükség, ami magában foglalt számos olyan tényezőt, ami máshol nem lelhető fel. A tudósaitok folyamatosan dolgoznak más hasonló alapokon nyugvó létezési forma fellelésén a világegyetemben, eddig nem sok sikerrel. El fog jönni hamarosan az ideje, amikor találtok más fizikai létezésre utaló jeleket több égitesten, de rá fogtok jönni a kutatásaitok révén, hogy miért van az, hogy csak a Föld nevű bolygón van hasonló élet, miért nem alakult az ki máshol ilyen módon.)

Ennek a sajátos, egyedi megtapasztalásnak az az alapja, hogy ti rendelkeztek egyedül azzal a fajta testtel, ami arra van berendezkedve, hogy önmagán, tehát a testen keresztül érzékelje a valóságot. Mondok egy példát. Én egy ötödik dimenzióban élő létező vagyok, ezért a ti szemetek által láthatatlan vagyok; ezért sokan azt gondolnátok, nem is rendelkezem testtel. Ez nem igaz, nekem ugyanolyan testem van, mint nektek, csak más rezgéssel rendelkezik, ezért számotokra a fizikai érzékszerveiteken keresztül nem érzékelhető. Ám a testem nem funkcionális, tehát nem arra szolgál, hogy általa tapasztaljam meg az én ötödik dimenziós valóságomat, inkább úgy kell értelmeznetek, mint egy energetikai burkot, amin a magam módján képes vagyok változtatni, de nem ezen keresztül tapasztalom meg a valóságomat.


Na mármost a te tested teljesen máshogyan működik: neked az a szubjektív érzeted, hogy „bele vagy bújtatva” ebbe a testbe, amin keresztül tudsz csak kapcsolatba lépni az általad külvilágnak érzékelt valóságoddal. Ez persze koránt sincs így, ám neked ez az illúziód, és ezért kialakult benned az a megkülönböztetés, hogy mi az, ami benned van és mi az, ami rajtad kívül. Ezt úgy kell néznetek, mintha egy házból néznél ki az utcára, és miután te a házban vagy, az utcát csak és kizárólag az ablakon keresztül tudod észlelni; ami voltaképp egy hatalmas illúzió – mármint az, hogy az utca van kint, te meg bent –; hiszen az utca tőled függetlenül is létezik, és ha te az utcán állnál, akkor közvetlenül képes lennél azt megtapasztalni és már nem tudnád azt mondani rá, hogy kint vagy bent. Miért mondom ezt, és miért hoztam fel ezt a példát, drágáim? Azért, hogy megmutassam számotokra, hogy ha képesek lennétek kvázi önmagatokból kilépni, „kimenni az utcára”, akkor egy más típusú tapasztaláson mennétek keresztül itt a földön. Mit jelent ez a gyakorlatban?


Vegyünk megint egy hétköznapi példát! Elmész egy elegáns étterembe vacsorázni a kedveseddel. Te egy tenger gyümölcsei tálat rendelsz kellemes fehérbor kíséretében, míg partnered egy báránysültet finom mártással és burgonyával. Kihozza a pincér az ínycsiklandozó fogásokat, és ti elkezdtek enni. Te a tenger gyümölcseit a saját, tested által meghatározott érzékszerveiden keresztül vagy képes értelmezni: érzed az illatát, az ízét, az aromáját, a hőmérsékletét, sőt még a textúráját is az ételnek. Ám ez pontosan az az érzékelési forma, amikor az ablakból nézel az utcára. A partnered is a maga fogását csupán az ő teste által meghatározott módon érzékeli, tehát ő is a házból tekint ki az utcára. No most tisztában vagyok vele, hogy ebben a pillanatban merül fel benned a kérdés: „Drága, Adamus, már megint miket hordasz itt össze! Hát hogy máshogy tudnék egy ételt megízlelni, mint a saját számon keresztül, hát a bőrömből már csak nem tudok kibújni! És nem is értem, Adamus, miért kellene egyáltalán kibújnom?” Válaszolok, mégpedig tovább göngyölítve a vacsora történéseit, továbbvíve ezt a példát. Tegyük fel, számodra tökéletes választás volt a tenger gyümölcsei, ízletes, friss, kellően könnyű és frissítő eledel, ám partnered megjárta a báránnyal, mert el van sózva, rágós, és a burgonya sem sült meg kellően. Nos, ebben az esetben mi történik? Az, hogy amíg számodra az ízletes étel egyfajta kielégülést okoz, a partnered számára nem, s nem csak hogy az érzékei által az agya nem képes egy pozitív visszacsatolásra, hanem még éhen is marad. Tehát ekkor te egy megelégedettségi állapotba kerültél, míg a partnered egy „megelégedetlenségi” állapotba. Na és most jön az a tényező, drágáim, amit ha figyelembe vesztek, többet nem fordulhat elő veletek, hogy a terített asztaltól éhesen álltok fel. Tegyük fel ugyanis, hogy partnered erre a rágós és elrontott ételre egy más módon tekint, és mindjárt minden megváltozik. Nem, nem az étel lesz finomabb, de valami változik. Ha ő képes ebben a pillanatban megtenni azt, hogy ezt az ételt nem az öt érzékszerve általi módon érzékeli, hanem ezt az érzékelést kiterjeszti egy általános, egységes formulába, az megváltoztatja az étellel kapcsolatos észlelését. 

Ennek az ételnek ugyebár van hőmérséklete, van látványa, van illata, van íze, van textúrája stb. Most ha ezeket külön-külön érzékeli és ebből alkot egy egységes képet, akkor bizony a textúra rágósnak bizonyul, a hőmérséklet túl hideg, az íze inkább csípős, mint kellemes, és az illata is kissé fanyar. Ám ha ő képes minden, ebben a folyamatban résztvevő érzékszervét egyszerre bevonni az észlelési folyamatba, akkor az azt eredményezi, hogy nem különíti el az egyes elemeket, nem érzékeli külön a hideget, a csípősséget, a rágósságot, hanem az étel megkóstolásának pillanatában egy egységes érzete lesz. Ettől még a hús rágós és csípős marad, de történik valami érdekes: az egységes észlelés folytán ezek a tényezők elveszítik a jelentőségüket, mégpedig azért, mert amíg ezek az észlelések szegregáltan, elkülönülve kerültek az elméjébe, ami egységesnek tekintve értelmezte azt a maga módján, addig ebben az utóbbi esetben ennek az egységes észlelésnek a folytán – miután nincsenek elkülönítve az egyes jellemzők – a különböző érzékelések közti átmenetek is érzékelhetővé válnak és az egységes képet módosíthatják. Megérzi a partnered egy ilyen érzékelés folytán azokat az aromákat, azokat az eddig nem észlelt apró finomságokat is, amiket a szétkülönített észlelés folytán nem volt képes, mert azoknak a legfőbb elemeire fókuszált, még ezen szétválasztottságon belül is. Megérezhet ilyenkor egy-két nem is annyira domináns fűszert, megérezhet egy kis édeskés ízt a burgonyában – és sorolhatnám. S bár az étel nem lesz ettől számára kedvére valóbb, ám biztos nem marad éhen, mert az eddig élvezhetetlennek tűnő vacsora már elviselhetővé vált.


S bár kissé fals a példa, ha szigorúan nézzük, ám azért bátorkodtam mégis előhozakodni vele, mert rávilágít valami fontos dologra, amit sokan közületek nem tudnak.


Amikor érzékeled, észleled a valóságot, ezt az öt érzékszerveden keresztül, ezen érzékszervek elkülönítésével végzed. S bár az agyad a strukturáló, rendszerező funkciója révén ebből egy egységes képet alkot, mégis valahol ez az elkülönültség megmarad, és ezáltal az olyan apró finomságok, amik az érzékszervek átfedésénél találhatóak, számodra nem válnak érzékelhetővé. Azonban ha képes vagy arra, hogy az érzékszerveidet ne elkülönítve használd, hanem egyfajta egységes módon, az egy teljesen másfajta, teljesebb érzékelést eredményez. Hogy kell ezt megtenni? Nagyon egyszerű, csak gyakorlás kérdése az egész. Válassz egy tetszőleges tárgyat és ülj le elé! Először nézd meg, majd tapintsd meg, majd bátran (ne szégyelld magad, senki sem lát) ízleld meg, majd próbálj valamilyen módon hangot kelteni általa, és a végén szimatold meg! Most keletkezett az elmédben egy egységesnek tűnő kép erről a tárgyról. Most várj egy-két percet, majd megint ülj le a tárggyal szemben és próbáld meg a következőket – és ha az elméd tiltakozik, engedd ezt meg neki – de folytasd a feladatot: Próbáld meg az ujjaiddal megérezni a tárgy ízét! Próbáld meg hallani a felületét! Próbáld meg látni a hangját! Próbáld meg kitapintani az illatát és próbáld meg megszimatolni a látványát!


Elsőre ez nagyon blőd feladatnak tűnhet, és belátom, hogy ez számotokra akár riasztóvá is teheti ezt a gyakorlatot, de ha elég merészek vagytok, hogy ezt megpróbáljátok és elég elszántak, hogy kellő ideig gyakoroljátok, nagyon érdekes tapasztalásban lesz részetek: a szemetekkel képesek vagytok érezni a hangot, az orrotokkal érzékelni a látványt, a bőrötökön keresztül érzékelni a tárgy illatát stb. Mindez azért van, mert a valóságotok nem más, mint energia. A valóság egy energia, amit ti az érzékszerveiteken keresztül feldaraboltok ingerekre, bejuttatjátok ezeket az ingereket az agyatokba, amely ezt az energiát egyfajta módon értelmezi, jelentést kapcsol hozzá és strukturálja. Ám az pusztán energia! És ha képesek vagytok ezt az energiát az érzékszerveiteken keresztül valóságos tárgyi világként érzékelni, akkor képesek vagytok energiaként is érzékelni; és akkor már ez a fajta megkülönböztetés elveszíti a jelentőségét, mert az adott valóságszelet energetikája egy adott jellemzővel rendelkezik és nincs széttagolva részekre, csak a ti érzékelésetek által. S akkor a látvány már könnyedén kapcsolható a hanghoz, a tapintás a szagláshoz és így tovább, mert egységében látjátok azt.


Ezzel a feladattal végül is nem tesztek egyebet, mint megtanítjátok az agyatoknak, hogy az egyes érzékszervek által észlelt ingert, amit ingerületként ő megkap, más területen bontsa ki, mint eddig. (Ugye azt tudjátok, hogy az agy csodákra képes: a balesetet szenvedett embereknél az elpusztult agyszövet funkcióját kellő gyakorlás során képes átvenni az agynak nem pont azért a területért felelős része is.) Tehát mi most egyfajta új kapcsolódást építünk ki az agyban, és ezzel létrehozhattok a magatok számára egy ugyanolyan rangú hatodik érzékszervet, mint a másik öt. És ez attól lesz ugyanolyan rangú, mert az agy ugyanúgy fogalmilag képes majd dekódolni az e „hatodik érzékszerveteken” át kapott információt, mint a többi érzékszerveitekét. Tudnotok kell, hogy ez lesz a legjelentősebb érzékszervetek, és minden olyan esetben képesek lesztek használni, amikor a hagyományos utak nem okoznak számotokra kellő kielégülést.


S ez hatalmas előrelépés, barátaim, ha ezt a bennetek lévő egységes érzékelési képességeteket előhívjátok, mert minden olyan érzékelés, ami eddig ehhez a látens érzékelésetekhez kötődött (nevezzük ezt megérzésnek, intuíciónak) „értelmet” nyerhet az elmétekben, fogalmakat tudtok hozzárendelni, képesek lesztek azt strukturálni, mert az egységes észlelés gyakorlásával az agyatokat megtanítjátok erre. És gondolom, azt nem kell hangsúlyoznom, hogy egy ilyen képesség kifejlesztése, tehát amikor az intuíciótok nem egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan valami lesz, hanem egy pontosan olyan módon érzékelő érzékszervetekké válik, mint most a szemetek, az milyen hatalmat ad számotokra, mekkora előrelépést nyújt számotokra a tudatos teremtési folyamatotok során.


A következő fejezetben szeretnélek titeket bevezetni oly módon ebbe a folyamatba, hogy végigjárunk együtt egy teremtési folyamatot lépésről lépésre, meglátva a teremtés buktatóit, azokat a csapdákat, amik miatt nem vagytok még olyan tudatos teremtők, mint szeretnétek.

Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com
Kép: Nicoletta Ceccoli 


Adamus - Tudatos valóságteremtés sorozat korábbi részei


További kapcsolód bejegyzés: 


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2012. január 5., csütörtök

A képességeitekről




Az előző beszélgetést azzal zártuk, hogy képesek vagytok könnyedén perspektívát váltani, tehát képesek vagytok arra, hogy bármikor kilépjetek abból a szerepből, amit itt a földi létetek során sokan véglegesnek és alapvetően meghatározottnak tartotok. Megígértem nektek, hogy bemutatom, mely tulajdonságotok, képességetek tesz alkalmassá erre titeket.

Ti, mint földi, „fizikai formába zárt létezők”, ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel bírtok, mint a többi nem fizikai formában létező (legalábbis hozzátok képest nem fizikai formában létező). Ugyanúgy van emlékezetetek, ugyanúgy képesek vagytok érzelmekre, ugyanúgy folyamatos interakcióban vagytok a valósággal és minden más létezővel, és ugyanazon képességek mentén vagytok képesek a magatok valóságát kreatív módon alakítani. Bizonyára most sokatoknak feltűnt, hogy ezt az összehasonlítást nem a ti oldalatokról kezdtem, tehát nem azt mondtam, hogy mi, ahogy ti nevezitek, angyalok, képesek vagyunk mindarra, amire ti, de ez szándékos volt. Ugyanis, amikor „lejöttök ide a földre” megtapasztalni ezen a csodálatos és utolérhetetlen helyen magatokat – úgy, ahogy ezt sehol máshol nem tehetitek –, inkább elveszítetek pár képességet, mint hogy azt ti egyedül birtokolnátok. Ez természetesen mind az önfeledt játékot szolgálja, a tapasztalások teljességét, az illúzió fenntartását. Ám azok az alapképességeitek, amik a fizikai formába csapódás előtt a jellemzőitek voltak, azok nagymértékben megmaradtak, csak itt egy módosult módon, egy módosult formában nyilvánulnak meg.

Mondok egy példát: mielőtt „lejöttél” ide a háromdimenziós valóságba, rendelkeztél azzal a képességgel, hogy csupán gondolatok útján kommunikálj, mindenféle fogalomalkotás nélkül. Ez persze nem zárta azt ki, hogy ne legyél képes akár a fogalmi gondolkodásra is, hiszen ha erre nem lennénk képesek, én nem tudnám most e gondolatokat számotokra átadni. 

Tehát rendelkeztél ezzel a képességgel, ami azt jelentette számodra, hogy pusztán gondolatcsomagok révén legyél képes egy hatékonyabb, gyorsabb kommunikációra más létezőkkel, aminek a legnagyobb előnye a fogalmi gondolkodáshoz képest, hogy az információtorzulás minimális, nagyjából egy ezrelék, míg a fogalmi gondolkodás és kommunikáció folytán ez kb. átlagosan 20-40 százalék között mozog. S miután számodra ez a képesség adott volt, mikor lejöttél a földre, akkor ezt a földi viszonyokhoz kellett alkalmaznod, mert míg a gondolatcsomagok küldése mellőz minden linearitást, addig a fogalmi gondolkodás nem létezhet nem lineárisan. S a földi lét minden szinten megköveteli a linearitást az idősík ilyetén értelmezése miatt, tehát neked ezt az eredendő képességedet a földi létezéshez kellett igazítanod. 

Hogyan történt mindez, drága barátom? Úgy, hogy az információidat a tudatod tárolja, ott van az összes emléked, az összes gondolatod és minden önmagaddal kapcsolatos tudásod, ez a te hatalmas, globális memóriád. (Ha ez nem lenne így, én sem tudnék most neked egyfajta tudást átadni, hiszen nekem nincs fizikai értelemben vett agyam, aztán mégis képes vagyok ezen gondolatok megalkotására, amit te magad előtt látsz.)

Tehát a földi létezéseddel nem szűnik meg a gondolatcsomagokkal történő kommunikációs képességed, csupán annyi történik, hogy ezeket a gondolatcsomagokat a te agyad, a te elméd, aminek legfőbb szerepe a rendszerezés, osztályozás, szépen lineárisan kibontja és hangsorokká, szavakká, mondatokká formálja a linearitás mentén. Tehát az eredeti képességed egyfajta átalakulás folytán, de megmarad. 

Ezt úgy is fogalmazhatod, hogy te, amikor gondolkozol, amikor beszélsz, egy sajátos módon közvetíted a magad tudatát a földi formádon keresztül önmagad számára, pontosan úgy, ahogy az én társam teszi ezt most velem, az én tudatommal. Én leküldöm neki a gondolatcsomagokat, amit aztán az ő agyának a segítségével magam bontok ki oly módon, hogy ő a leküldött gondolatcsomag kibontása révén mindig felvillantja számomra azt a megfelelő szót, amit az ő agya a kibontás során választana, és én ezt vagy elfogadom, vagy elvetem, és akkor keresek az ő szókincséből egy számomra megfelelőbbet. Ezt úgy tudom elvégezni, hogy a tudatom hozzákapcsolódik az ő elméjéhez, és úgy használom azt, ahogy te most a tudatodat a magad elméjén keresztül megnyilvánítod.


Mindezt azért mondtam el nektek ilyen részletesen, mert ezzel akartam rávilágítani arra, hogy a te fizikai formád a földön rengeteg dologra képes; igazából arra való, arra alkottátok meg a magatok számára, hogy mindazon képességeket, amivel rendelkeztek fizikai formán túli létezésetekben, itt a földön is képesek legyetek megnyilvánítani. Tehát elmondható, hogy a fizikai test, az elme és a test minden szerve egy átalakító rendszer. 

Egész egyszerűen ezt úgy kell elképzelnetek, mint a búvárfelszerelést: a búvár ugyanazokat a dolgokat képes megtenni a vízben, amit a szárazföldön, csak rendkívül korlátozott módon, és ehhez ráadásul kell neki a felszerelés: csak oxigénpalackkal képes levegőt venni, csak békatalppal a lábán képes haladni, csak a testhez simuló ruhában képes sokáig a vízben maradni, és csak speciális szemüvegen keresztül képes látni. És bizony van pár olyan képessége is, amit itt a vízben nem tud kamatoztatni, nem érez szagokat, nem képes ízlelni, mert különben nem kap levegőt, és a szájába megy a víz stb. Viszont képes számos olyan dologra, amire a szárazföldön nem: képes áramlani a vízzel, képes lebegni, felfelé és lefelé haladni segédeszköz nélkül stb. Tehát láthatjátok, hogy a dolog korántsem olyan korlátozott, mint az elsőre látszik. Nézzük sorra, mik azok a képességeitek, amiket itt a földön egy módosult formában, de alkalmazni tudtok, mik azok, amiket óhatatlanul „elvesztettetek” és mik azok, amik csak e földi síkon vannak a birtokotokban?

A gondolatcsomaggal való kommunikációt már említettem, mint egy olyan képességet, amit némileg módosítva alkalmaztok itt a földön. Ezek azok az esetek, amikor egy konkrét mondatnak, fogalmi struktúrának árnyalt többletjelentést tudtok adni; ez az, amire azt mondjátok, hogy tudtok olvasni a sorok mögött; és többnyire ennek a képességeteknek köszönhetitek a szépirodalmi alkotások jelentős részét, főleg a verseket. Egy adott gondolatcsomagot az elmétek ilyenkor kibont egy módon – egy lineáris fogalmi sorba rendezve azt – de a lineáris fogalmi sorhoz ti hozzákapcsoljátok azt a gondolatcsomagot, amit az kibontott és ennek a képességeteknek a révén ezt más is ki tudja bontani, mert a gondolatcsomag olyan információ, ami egy fogalmi sorhoz energetikailag kódolva van. Ha a gondolatcsomag egyszerű, nem összetett, akkor maga az energetikai kódolás is egyszerű, tehát a jelentés kevésbé árnyalt, ám ha összetettebb, bonyolultabb, akkor maga az energetikai kódolás következtében sokkal több információt hordoz, mint ami a fogalmi kibontás során megnyilvánult. (A gondolatcsomagokról egy későbbi beszélgetésünkben még szót ejtek.)

A másik ilyen képességetek, ami a földön módosultan, de jelen van, az az általános érzékelési képességetek, amivel a „nem fizikailag” is képesek vagytok a valóság egyes elemeit és egymást érzékelni. Ez egy általános, nem érzékszervekre bomló energetikai érzékelés, ami jóval árnyaltabb észleleteket eredményez, mint az a mód, ahogyan ezeket ti az öt érzékszerveteken keresztül a fizikai síkon lebontjátok. Vegyünk megint egy példát: érzel egy illatot, amit te itt a földön mindenképpen egy fogalomhoz fogsz társítani az agyadban; ha ez nem megy, mert mondjuk, nem tudod semmi általad eddig ismert fogalomhoz kötni az adott érzetet, akkor az elméd keresni fog egy ehhez az illathoz legközelebb álló fogalmat, és hasonlító jelzőként hozzárendeli. (Olyan szaga van, mint a…) Most miután a „nem fizikai birodalmakban” ezeket az érzeteket egységében, globálisan érzékelitek, nem bontjátok le érzékszervek által különböző fajtájú érzetekre, ezért ott egy általános energetikai mintázatot érzékeltek, ami magában foglalja mindazon jellemzőket, amiket ti szagnak, íznek, tapintási ingereknek, hangnak vagy látványnak érzékeltek. Ez egy sokkal kifinomultabb, egységesebb észlelési mód, és ezt a földi síkra is lehozzátok egyfajta intuíció, megérzés formájában, de pontosan, miután ez nem kapcsolódik számotokra konkrét fogalmi rendszerhez, elég megfoghatatlannak is tűnik.


Van még egy képességetek, ami a sajátotok és a fizikai formátokban is alkalmaztok, ez a beleérző képességetek, aminek számos elnevezését ismeritek. Ez nem más, mint az a képességetek, hogy a forma hiánya révén képesek vagytok egymásba átfolyni a „nem fizikai birodalmakban”, képesek vagytok egy időben több helyen lenni, amit itt a földön nem tudtok megtenni, mert vagy egymás mellett, vagy egymáson tudtok lenni, egymásban nem. Nos, amikor így belefolysz a másikba, tisztán érzed az ő minden érzését, „veszed” minden „gondolatát”, tehát ez egy teljes átélést eredményez. Itt a földön erre képtelenek vagytok, ám megvan az a képességetek, hogy energetikailag egymásra tudtok hangolódni oly módon, ami hasonlít ahhoz a képességetekhez, amikor át tudtok folyni egymásba. Ezt az érzékelést szintén az agy dekódolja számotokra, ez egyfajta rezgés, amit képesek vagytok egymásban megérezni, s ezt az agy fogalmilag rendszerezi, szimpátia, antipátia és egyéb olyan fogalmak mentén, ami számotokra mindennapos (pl. tudod, mert érzed, hogy valaki hazudik neked stb.). Van ezeken kívül számos ilyen tulajdonság, de igazából nem célom mindezt felsorolni, csupán meg akartam mutatni, hogy az, hogy itt a fizikai világban vagytok, még nem jelenti azt, hogy csak a fizikai érzékszerveitekre vagytok utalva.


S mi az, amiket elveszítettetek a becsapódás során? Elveszítettétek mindazon képességeiteket, aminek feltétele a nem lineáris tapasztalás, elvesztettétek a valóság többféle értelmezését, elvesztettétek az idő különböző módozatainak értelmezését és minden ebből eredő egyéb képességet. Mindezt csak azért, mert nem szolgálná az itteni teljes tapasztalásotokat, nem szolgálná azt, hogy leföldelve tudjatok élni ebben az illúzióban, az itt és mostban. S mit nyertetek, barátaim? Mindent, ami a fizikai érzékelésetekhez kötődik: a tapintást, a testérzékelésnek ezt a sűrű és meghatározott módját, az ízérzékelést, a hangok nem csupán frekvenciaként való értelmezését, a látvány változatos érzékelését, mindent; mert ugyan az elmondható, hogy mondjuk én sokkal átfogóbban és teljesebben vagyok képes érzékelni a magam módján azt a valóságszintet, amit én annak érzékelek, de pontosan ennek következtében nem rendelkezem azzal a fajta megkülönböztető képességgel, amivel ti itt a földön az elmétek révén rendelkeztek. Ez egy teljesen más irányú tapasztalást eredményez számomra és számotokra.


A következő beszélgetést annak kívánom szentelni mindezek fényében, hogy megmutassak számotokra egy olyan utat, aminek a révén megtanuljátok ezt a fizikai valóságot, a ti valóságotokat a lehető legteljesebben megtapasztalni, lehetőleg az érzékeiteket olyan finomra hangolni, hogy megtaláljátok e változatosságban azt a mindenre kiterjedő bőséget, amit a magatokévá tehettek pusztán az érzékszerveitek és a fent vázolt képességeitek által.



www.adamus-saint-germain.hu/com


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)